A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe.

Ezt előzi meg a nagyböjt időszaka, ami a latin rítusú katolikusoknál hamvazószerdával (a mai nappal) indul, amíg a bizánci rítusú katolikusoknál, a közismertebb nevén görögkatolikusoknál, két nappal ezelőtt, tisztahétfővel vette kezdetét. Kovács István görögkatolikus parókus elmondta, a nagyböjt szerdáin és péntekein 17 órakor tartanak csodás énekes szertartásokat, előszenteltek liturgiáját.

Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

Téves megítélés az, ha a böjthöz kizárólag a húsmentes étkezést, az önsanyargatást társítjuk. Tény, hogy szerdánként és péntekenként nem esznek húst a hívők, és a tisztahétfőn, valamint nagypénteken egyáltalán nem esznek állati eredetű ételt, ám a böjtnek ennél sokkal több célja van. Ez az időszak a több imádságról és a jó cselekedetekről szól, amikor is a testünket háttérbe szorítjuk, hogy a lelkünk kerüljön előtérbe. – Ha elhanyagoljuk a lelkünket, akkor jelennek meg korunk modern betegségei, mint például a depresszió. Meg kell tisztulnunk belülről, lelkileg kell „méregteleníteni”, megbocsátani, megbékélni, és rácsodálkozva az életre, Istenben táplálkozni az imával.

A feltámadás ünnepére készülünk. A lélek előtt nem zárul be a sír, ezért fel kell készülni arra, amikor fizikálisan megszűnök. Hogy akarnék én Isten országába jutni, örök életet, ha nem készülök fel rá? Minél jobban felkészülök, minél tisztább lesz a lelkünk, annál nagyobb lesz a beteljesülés öröme, és ez igaz az élet bármely területén is – mondta a parókus.